Napló

„Az ember a szerelemben hódít. De ha ez az alapérzés, akkor viszont ő az egyéni szabadságát függetlennek akarja.
Nem akar föladni, szerezni akar. Azért válogat, hogy „maga az egyetlen, aki nekem megfelel" - mert azt hiszi, van olyan nő,
aki mindent meghagy, amije van, s azonfelül még saját magát is odaadja. Ehelyett az lesz, hogy a nő mindent elvesz.  Mert a nő az erősebb.  Az igazi szerelemes nő erősebb minden férfinál: mert meghal.  Éspedig ízenként hal meg:  Elveszti a lányságát, szüzességét és ezzel járó misztikus nimbuszát.
Egy olyan áldozat, amit a férfi csak szabadságának föláldozásával ellensúlyozhat.  Elveszti boldog életét: a házimunka, súrolás, mosás, főzés, mosogatás, cseléddel való veszekedés,
 egy igen kicsi és szűk lakásban való elzárt élet lesz a sorsa: Olyan letörés a lánykori ábrándvilág után,
 amit a férj, aki csak most kezd az életben kivirágozni,
 csak önkéntes rabságvállalással tud némileg enyhíteni.  Elveszti szépségét, testi üdeségét, gyerekeket szül, igen gyakran nemi betegséget kap a férjétől,
 a fülledt és férjéhez képest szűkös életkörben elzüllik, idegbajos, hisztériás, testi beteg, lelki nyomorék lesz:
ezt a férj csak abszolút önmegalázással teheti jóvá.  Mivel azonban ez a felajánlás egy egészséges szabad és gazdag embertől jő: csak hazug lehet.
 És hazug is.Ilyenformán magában hordja a hazugság minden veszedelmét: a kielégítetlenséget mindkét részről.”
Móricz Zsigmond-Napló 1925. febr. 12.